Nagymamám nem is sejtette, micsoda kincset ad a kezembe.
Akkor még én sem tudtam, hogy 2 napra rá már a leggyakrabban előszedett konyhai eszközök táborába áll az ócska főzőedény. Úgyis mondhatnám, hogy a kukta forradalmasította nálam a befőzés technikáját. Mondjuk ez így nem igaz, korábban egyáltalán nem is gyakoroltam ezt a tudományt. Mindenesetre bevált a dolog, mára én és a kuktám elválaszthatatlanok lettünk..azóta egy még régebbi darab gazdája lettem. Ez kicsit felgyorsította a folyamatokat. Ami valljuk be nem hátrány, ha 10-20-30 kg termést akarunk megőrizni az utókor-vagyis inkább a télidő- számára. A kitűzött 500 kg-ról nem is beszélve.De hogy jön a kukta a befőttekhez?
A lekvárok, befőttek titka a sterilitás. Műtői körülményeket azért nem egyszerű teremteni a konyhában.
Akármilyen ügyesen főzőcskézzük az üvegeket, rotyogtatjuk a lekvárt, egy-egy túlélő mikroorganizmus garantáltan marad valahol és akkor dobhatjuk ki az egészet pár nap múlva. Lehet tartósítószereket is használni, én nem szeretnék ezzel a lehetőséggel élni. A cukrot is próbáljuk elkerülni, csak egyes lekvárokba és szörpökbe teszünk.
Hogyan tudjuk tehát leegyszerűsíteni a folyamatot és garantáltan tartóssá tenni az alkotásainkat?
Hőlégsterilizátorral!! Nincs a konyhádban? Nekem sincs, de a kukta is tökéletesen megteszi.
A lezárt edényből a gőz nem tud távozni, így egyre nagyobb nyomás és hő keletkezik, ami tutira elpusztít minden nem odavalót. A lezárt üvegeket csak beleállítom, háromnegyedéig töltöm vízzel, majd alágyújtok. Sípolás után még 15 percig kis lángon hagyom. Ezután mehet kihűlésig száraz dunsztba.
Amiket így lehet eltenni:
-lekvárok
-mindenféle gyümölcs (víz-cukor-tartósítószer nélkül, üvegbe gyömöszölve)
-lecsó-paradicsom
-savanyúságok, uborka
-szörpök
-natúr, pépesített bébiételek
