2014. március 16., vasárnap

A krumpli termesztés 5 különböző módja

Szereted a sült krumplit? A tepsis burgonyát? A tört krumplit?  A krumpli salátát? Közeleg az április, ideje elgondolkozni, miféle módszerrel és miféle burgonyát vetünk.

Néhány nap múlva kapok egy adag Sarpo Mira-t, a tulaj szerint a bogarakon kívül semmi egyéb kórokozó nem támadta meg őket, pedig Ő monokultúrában termeszti. Se burgonyavész, se rothadás, csúcs.
Megmutatom hogy néz ki a terület ahova a krumpli kerül. (Még fel sem soroltam a lehetőségeket, de máris elfogult vagyok a sheet mulching mellett : )
A terület már tavaly nyáron több rétegű szalmatakarást kapott
No de lássuk, miből válogathatsz:

1. A "Klasszikus": a feltöltögetett sorokba vett krumpli. Egyenes rónákat húzunk 70-90cm-re egymástól, a nagy műgonddal előkészített, rengeteg energiát felemésztő ásás, gereblyézést követően. Unatkozóknak ajánlom. A vetőgumókat kb. 7-10cm mélyre, egymástól mintegy 30-40 cm távolságra vessük. Amint a kikelő növendék eléri a 20-25 cm magasságot, elkezdjük "töltögetni". Ez annyit jelent, hogy kb félmagasságig a rónák közötti földből felkupacoljuk a töveket. Ezt a tenyészidő alatt többször ismételjük. 
Előnyei: Nagyüzemi termesztésre mindenképpen előnyös. Jól bevált módszer, amennyiben a talajunk remek. Nem szükséges új tároló edény és más egyéb nagy beruházás.
Hátrányai: Személy szerint én utálok ásni, aki szeret annak ez nem hátrány. A termés milyensége nagyban függ a talajunk "kövérségétől". Amennyiben gyenge, kevés szerves anyagot tartalmazó földünk van, talán meg tudlak győzni valamelyik másik technikáról. 

2. Szalma mulcs: Az előkészített talajra az első pont szerint elhelyezzük a vetőgumókat, és kb 20 cm vastagon szalmával takarjuk. A mulcsozást ismételjük, ahogy korábban a földtöltögetést csináltunk. 
Előnyei: A vastag mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét, csökken a gyomok előfordulása, és száruk is gyenge lesz, így könnyen eltávolíthatóak. A felszedés könnyű, mellőzi az ásást. Krumpli bogarak tekintetében is ez a metódus a leghatékonyabb. 
Hátrányai: Kisebb területen hatékony. Az klasszikus módszernél kevesebb termés. A vastag mulcs élőhelyül szolgálhat mezei pocoknak, aminek számolni kell a kártételével. 

3. Magas ágyás: Töltsük meg az ágyásainkat (kb 40 cm magas ágyásoknál) kb félig az előkészített talajkeverékkel. Helyezzük el a burgonyákat, úgy hogy minden irányban kb 30 cm-re legyenek egymástól. Fedjük be, és ahogy növekszik, mindig töltsünk talajt az ágyásba. A szüret az ágyás falainak eltávolításával történik. 
Előnyei: Olyan helyen, ahol a talaj kötött, és rosszul ellátott tápanyagokkal ez a legjobb választás. Az optimális talajkeverék használatával a legnagyobb termésre itt számíthatunk. 
Hátrányai: A megfelelő talajkeverék előállítása időt, energiát és pénzt igényel. De ha rossz az földünk, mit lehet tenni. 

4. Burgonya zsák: un "grow bag". Itthon is kezd elterjedni, de sokkal nagyobb hagyománya van a kisebb kertekkel rendelkező országokban. A polypropilane-ből készült erős zsák sok évig kiszolgálja használóját. Az aljára kb 10cm magasságban komposzttal kevert talajt rétegzünk, majd erre helyezzük a krumplikat (egy zsákba olyan 3-4 darabot) majd másik 10 cm keverékkel fedjük. Ahogy nő a növényünk, töltsünk mindig a talajkeverékből a zsákba. Amint szüretkész, csak fordítsuk ki a termést. 
Előnyei: Igen rossz talajon is, de akár benapozott teraszon is termeszthetünk. A fekete zsákok magukba szívják a nap melegét, ami segíti a növekedést. Ugyanakkor elég vastag a faluk, ahhoz, hogy ne száradjon ki a zsák. 
Hátrányai: Drágaaa.

5. Sheet mulching: Az én kedvencem. Picit keveredik itt minden. Mivel a mi talajunk kötött és nem bővelkedik tápanyagban (még ;) ) ezért picit csalunk. A talajt már tavaly  elkezdtem előkészíteni, több rétegben fedtem kartonnal és szalmával, így a benne lakó állatok szépen fellazítják és lassan bedolgozzák a növényi maradványokat, ezáltal építik annak struktúráját. Amint megvan a vetőanyag. Egy gereblyével lehúzom a szalmát és vízbe áztatott kartont fektetek a földre. Erre komposzttal kevert talaj kerül , majd a már megszokott 30cmes tő távolságra a gumók. E fölé jön a már tavaly óta bomló szalma, és komposzt keverék, majd ahogy nő a növény ugrunk a szalma mulcs technikára. Bevallom ez idén még kísérleti projekt. 
Az ötletet innen vettem:

Ausztrál "no dig" (ásás nélküli) krumpli termesztés

Neked melyik tetszik leginkább? Írd meg nekünk tapasztalataidat! Én meg fogom.
Szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá! Neked milyen tapasztalatod van a témában?