A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krumpli termesztés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krumpli termesztés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 20., szombat

A szalmakertészet tündöklése és bukása -

Az elmúlt év tapasztalatai alapján bátran kijelenthetem Neked, hogy a szalmakertészet történet nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnt.

Nagyjából megváltásként cikkezett róla mindenki, és sokan lelkesen vágtunk bele a kritika nélküli használatába.

Elsőként a szalmabála kert fogott meg. Sok előnyét sorolták, többek között nem kell hajolgatni, nem gyomosodik, könnyebb kezelni. Megannyi szép illusztrációval, fényképpel, igazolva láttam a dolgot és belekezdtünk. Te próbáltad már?

Tapasztalataim szerint az alap ötlet kiváló, magasabban van, nem kell hajolgatni, itt viszont megállnak az egyszerű előnyök.

Mi a gond a szalmakerttel (szalmatakarás)?


- A friss, de még az 1 évet áztatott-korhasztott bála is inkább mint "edényzet" funkciót tölthet be, mintsem valódi termőközeget.  Mind az oldalára, mind a lapjára fektetett bálával próbálkoztam, a siker nagyon szerény volt, amennyiben a leírásokban szereplő, vizelettel és némi érett marhatrágyával beindított komposztálódásra bíztam az ügyet. Egyszerűen nem alakult ki benne olyan közeg, amiben a magok életképesek lettek volna, a kihajtott csírák egyszerűen elhaltak.

- A másik gond a kiszáradás. Még a jól tömörített bála is rengeteg levegőt tartalmaz, ez elsőre jónak tűnik, de valójában pillanatok alatt kiszárad, és az amúgy is gyengécske magfiak egyenes úton jutnak a csira mennyországba.

Miről nem beszélnek a szalmabálás sikersztorik?


- Használjuk a szalmabálát arra amire való! Hagyjuk kicsit ázni had puhuljon komposztálódjon, majd alakítsunk ki benne megfelelő méretű ültető gödröket, azokat töltsük fel komposzttal kevert jóféle fekete földdel, öntözzük szükség szerint és máris van egy vagány dézsánk, kaspónk, virágládánk.
Ami persze max 2 év alatt szépen elkorhad, és mehet a komposztra, tehát azon túl, hogy látványos, még környezetbarát megoldást is választasz a szalmabála kertészkedéssel!

Vessünk szimplán szalmába krumplit!


Tavasszal csodás sztorik lepik el az internetet, hihetetlennek tűnő kertészeti metódusokról. Ezek egy része általunk is kipróbált és működik. Egy része viszont vagy a leírás hiányossága vagy a mi ügyetlenségünk miatt, de nem akar sikerülni. Ebből a csokorból a krumplitermesztéssel kapcsolatosak voltak idén a legnagyobb számban, gondoltuk kipróbáljuk ezt: mely szerint a krumplit csak elszórjuk a csupasz földön, meg hintjük némi fahamuval, majd jócskán szalmával és már csak locsolni kell a boldogsághoz.

Hogyan történt ez a valóságban?


Már tavaly elkezdtük a területen építeni a talajt, ami többszöri szalmatakarásból állt. Egy kb 30m2 es részt szántunk erre. Tavasszal a rendkívül időtakarékos módszert megismerve, előbb jól beáztatott kartonnal takartuk a földet, majd meghintettük fahamuval, illetve komposztot is szórtunk rá, bár inkább csak mutatóba, ezután szépen sorjában kikerültek a krumplik, majd újabb öntözést követően kapott jó vastag (kb. 40cm-es szalmatakarást) Ezután többé kevésbé sikerült locsolni, de a nyár megoldott a helyzetet a napi 30-50 mm esővel. Mire mindenkinél már virágzott, nálunk akkor kezdett kikandikálni a szalma alól, mire mindenki felszedte nálunk már alig látszott ki a gazból az a néhány tő, ami odáig eljutott, hogy virágba szökkenjen.
Majd kemény munkával betakarítottam szeptember elején a jól megrágott, és igen apró szemű "termést".
A vetőmag 5. éves sharpo mira volt. Összehasonlításként ugyanez a gumó másik két kertben hagyományos módon termesztve rekord hozamot hozott.

Mi lehetett a gond?


A kiásáskor azok a tövek voltak leginkább termők, melyek átjutottak a talaj felé, bár a papír elkorhadt, ez kevésnek sikerült. Mondhatod, hogy ez várható volt, és igazad is van. A papírt is kihagyhattam volna, viszont akkor megint csak ásni kell mivel a talaj nem volt feltörve. Talán ha több vizet kap az első időszakban több gumó átjut a talaj felé és több tápanyaghoz jut. Másik probléma, ami sajnos a takarásnál idén mindenütt baj volt, hogy a meztelen csigák és a lótetűk édenkertre leltek a nedves párás közegben... a krumplikon jól látható a rágásnyomuk.

Tanulság?


Szerintem ez a módszer nem az igazi. Kísérleteket kisebb területen kell végrehajtani. És nagyon jól tettem, hogy nem tettem Neked kedves olvasó felelőtlen kijelentéseket tavasszal, arról, hogy rekord krumplitermésem lesz. :)

Jövő?


Jövőre új esélyt kap a szalma. Egyrészt néhány magas ágyás falát ebből készítjük. Illetve kipróbáljuk a másik szalmatakarásos krumplitermesztést, fészkesen vetjük földbe és szalmával takarjuk több hullámban. Kíváncsi vagyok.


Nagyon örülünk minden véleménynek :)

Kövess minket a Facebookon!

2014. március 16., vasárnap

A krumpli termesztés 5 különböző módja

Szereted a sült krumplit? A tepsis burgonyát? A tört krumplit?  A krumpli salátát? Közeleg az április, ideje elgondolkozni, miféle módszerrel és miféle burgonyát vetünk.

Néhány nap múlva kapok egy adag Sarpo Mira-t, a tulaj szerint a bogarakon kívül semmi egyéb kórokozó nem támadta meg őket, pedig Ő monokultúrában termeszti. Se burgonyavész, se rothadás, csúcs.
Megmutatom hogy néz ki a terület ahova a krumpli kerül. (Még fel sem soroltam a lehetőségeket, de máris elfogult vagyok a sheet mulching mellett : )
A terület már tavaly nyáron több rétegű szalmatakarást kapott
No de lássuk, miből válogathatsz:

1. A "Klasszikus": a feltöltögetett sorokba vett krumpli. Egyenes rónákat húzunk 70-90cm-re egymástól, a nagy műgonddal előkészített, rengeteg energiát felemésztő ásás, gereblyézést követően. Unatkozóknak ajánlom. A vetőgumókat kb. 7-10cm mélyre, egymástól mintegy 30-40 cm távolságra vessük. Amint a kikelő növendék eléri a 20-25 cm magasságot, elkezdjük "töltögetni". Ez annyit jelent, hogy kb félmagasságig a rónák közötti földből felkupacoljuk a töveket. Ezt a tenyészidő alatt többször ismételjük. 
Előnyei: Nagyüzemi termesztésre mindenképpen előnyös. Jól bevált módszer, amennyiben a talajunk remek. Nem szükséges új tároló edény és más egyéb nagy beruházás.
Hátrányai: Személy szerint én utálok ásni, aki szeret annak ez nem hátrány. A termés milyensége nagyban függ a talajunk "kövérségétől". Amennyiben gyenge, kevés szerves anyagot tartalmazó földünk van, talán meg tudlak győzni valamelyik másik technikáról. 

2. Szalma mulcs: Az előkészített talajra az első pont szerint elhelyezzük a vetőgumókat, és kb 20 cm vastagon szalmával takarjuk. A mulcsozást ismételjük, ahogy korábban a földtöltögetést csináltunk. 
Előnyei: A vastag mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét, csökken a gyomok előfordulása, és száruk is gyenge lesz, így könnyen eltávolíthatóak. A felszedés könnyű, mellőzi az ásást. Krumpli bogarak tekintetében is ez a metódus a leghatékonyabb. 
Hátrányai: Kisebb területen hatékony. Az klasszikus módszernél kevesebb termés. A vastag mulcs élőhelyül szolgálhat mezei pocoknak, aminek számolni kell a kártételével. 

3. Magas ágyás: Töltsük meg az ágyásainkat (kb 40 cm magas ágyásoknál) kb félig az előkészített talajkeverékkel. Helyezzük el a burgonyákat, úgy hogy minden irányban kb 30 cm-re legyenek egymástól. Fedjük be, és ahogy növekszik, mindig töltsünk talajt az ágyásba. A szüret az ágyás falainak eltávolításával történik. 
Előnyei: Olyan helyen, ahol a talaj kötött, és rosszul ellátott tápanyagokkal ez a legjobb választás. Az optimális talajkeverék használatával a legnagyobb termésre itt számíthatunk. 
Hátrányai: A megfelelő talajkeverék előállítása időt, energiát és pénzt igényel. De ha rossz az földünk, mit lehet tenni. 

4. Burgonya zsák: un "grow bag". Itthon is kezd elterjedni, de sokkal nagyobb hagyománya van a kisebb kertekkel rendelkező országokban. A polypropilane-ből készült erős zsák sok évig kiszolgálja használóját. Az aljára kb 10cm magasságban komposzttal kevert talajt rétegzünk, majd erre helyezzük a krumplikat (egy zsákba olyan 3-4 darabot) majd másik 10 cm keverékkel fedjük. Ahogy nő a növényünk, töltsünk mindig a talajkeverékből a zsákba. Amint szüretkész, csak fordítsuk ki a termést. 
Előnyei: Igen rossz talajon is, de akár benapozott teraszon is termeszthetünk. A fekete zsákok magukba szívják a nap melegét, ami segíti a növekedést. Ugyanakkor elég vastag a faluk, ahhoz, hogy ne száradjon ki a zsák. 
Hátrányai: Drágaaa.

5. Sheet mulching: Az én kedvencem. Picit keveredik itt minden. Mivel a mi talajunk kötött és nem bővelkedik tápanyagban (még ;) ) ezért picit csalunk. A talajt már tavaly  elkezdtem előkészíteni, több rétegben fedtem kartonnal és szalmával, így a benne lakó állatok szépen fellazítják és lassan bedolgozzák a növényi maradványokat, ezáltal építik annak struktúráját. Amint megvan a vetőanyag. Egy gereblyével lehúzom a szalmát és vízbe áztatott kartont fektetek a földre. Erre komposzttal kevert talaj kerül , majd a már megszokott 30cmes tő távolságra a gumók. E fölé jön a már tavaly óta bomló szalma, és komposzt keverék, majd ahogy nő a növény ugrunk a szalma mulcs technikára. Bevallom ez idén még kísérleti projekt. 
Az ötletet innen vettem:

Ausztrál "no dig" (ásás nélküli) krumpli termesztés

Neked melyik tetszik leginkább? Írd meg nekünk tapasztalataidat! Én meg fogom.
Szép napot!